A nagyi-féle hétvégi rántott hús mindenkiben jó emlékeket idéz. Nekünk, magyarok számára egy igazi comfort food, melyet sokszor a diétában is visszasírunk, ahogy arra Liza Minelli is rámutatott egy vele készült interjúban a jól megszokott ízek kapcsán: „diétázni szükséges és jót is tesz, de nem bírom ki comfort food nélkül.”

De mi is az a comfort food? A fogalommal 1977 óta találkozhatunk, magyar megfelelője azóta sem született, de az angol néz tökéletesen kifejezi mindazt, amit magában foglal. A pozitív, meghitt emlékeket, a nosztalgiát és a rég megszokott finom ízeket.

Jelenthet egy tál gőzölgő tál pho levest egy vietnámi számára, a meghökkentő bálna bőrt az inuitok (eszkimók) számára, a frissen ropogós, aranybarna bundában sült rántott húst nekünk, és mindez személyenként is változhat annak függvényében, hogy mi finomságokhoz szoktunk otthon, gyerekkorunkban. Abban viszont megegyezünk, hogy legtöbbünk comfort foodja nem a grillezett csirkemell és nem is az olívaolajos saláta. Ez miatt is esik oly nehezünkre az elhatározás, hogy valami egészségeset főzzünk, vagy válasszunk az étlapról.

Az én kísérletezési kedvem is abban ered, hogy szeretek az egészséges életmódot követve olyan ízekre lelni, melyek nem unalmasak és még a családom is élvezettel fogyasztja.

Ennek következménye a hagyományos rántott hússal ellentétben nemcsak gluténmentes, de jóval szénhidrát csökkentettebb verzióm, ahol csak megforgattam a hússzeleteket cassava darában és úgy sütöttem ki bő zsiradékban. Egy izgalmas csavarral, a tahinis-rómaiköményes majonézzel a közel-keleti ízek is megjelennek a tányéron, remekül harmonizálva a magyaros rántott húshoz. A kínai kel pedig magas fehérjetartalmával hihetetlenül eltelít. Főleg, ha nyersen fogyasztod.